A csepp jelenti a tengernek II. rész

Van kiút, ám sajnos számomra úgy tűnik nem mindenkinek

Annak a  kisebbségnek melynek esélye lehet a deviza-elszámolásű hitelcsapdából kilábalásra a jellemzője az, hogy
- megismeri és megérti a szerződése tartalmát, megérti és felfogja helyzetét
- megszerzi a hiteltörténeti kimutatását a banktól, mely alapul szolgál mind a polgári pereknél, mind pedig a kártérítési pereknél
- megismeri jogait, felismeri, hogy a kölcsönszerződést meg kell semmisíteni, tehát perbe kell szálljon

- fogyasztó csoportot és csoportokat képezve megfizeti a jogi képviselőket és a tanácsadókat
- nem veszi be a közmédia agymosását, hanem az Interneten is tájékozódik a fórumokon, hogy bizonyosságot nyerhessen döntéseihez
- pertársaságokba szerveződik, melyek már vonzók a legjobb ügyvédek számára is
- felismeri, hogy nincs miért szégyenkeznie, sőt azzal hogy ellenáll a kifosztásnak éppen, hogy tiszteletet érdemel
- keresi kutatja, felismeri az Interneten és minden kommunikációs felületen pertársait
- nem fél a peres eljárástól, mert tudja neki van igaza és nincs egyedül
- döntéseit a kollektív bölcsesség alapján hozza, egyben segítséget ad és segítséget is kap, kontrollt hogy az adminisztrációnak, az alaki dolgoknak is megfelelhessen
- felismeri, hogy ügyében csak magára és pertársaira számíthat, nem mástól várja és nem ingyen a segítséget, bízik az igazságszolgáltatásban, a Törvény erejében a Pénz hatalmával szemben
- felelősséggel gondolkodik családja és nemzete irányába, nem hagyja jogait, vagyonát, pénzét csorbítani, mert ebben a világban a jog, vagyon –és pénzfosztottság azonos a hajléktalansággal és a földönfutósággal.

Miért törvényszerű az, hogy aki nem áll ellent, azaz nem perel azt biztosan megrövidítik, azaz érvényesül a prófécia a „pórul járt devizaadósról”?

Az EU törvényei, ahogy a szerencsejátékokat is, ugyanúgy az egyik ember másik által történő kizsákmányolását sem tiltja. Ez a javak elosztásának egy sajátos módja. Filozófiájában, a verseny fenntartása ( Versenytörvény) érdekében eleve győztesekre és vesztesekre osztja az embereket és a kockázatokat az élet velejárójának tartja.  Be van tehát kódolva, hogy veszteseknek – aki megrövidül - mindig lennie kell, ahogy győzteseknek – aki gyarapodhat -  is. Ezen mi és most nem tudunk változtatni, ugyanis erről szól 2000 éve a római jog. És most újra ezt a jármot tették a nyakunkra.

Mi azzal kerültünk „versenyhelyzetbe” hogy kölcsönt vettünk fel. Nem saját megtakarításból kívántuk vágyainkat kielégíteni. Erre mondja a környezet, ez nem volt kötelező. Lám ő nem vett fel kölcsönt, nem is jutott ilyen helyzetbe. Ha tetszik nekünk, ha nem igaza is van a közegnek. Ám ez nem ok a mi kifosztásunkra! Azért büntetni, megrövidíteni, mert jóhiszeműen kölcsönt vettünk fel, nem lehet minket. Nincs az a bíróság, amely ilyen ítéletet hozna, azaz jóváhagyna olyan gyakorlatot, ami erre alapul. Azaz, hogy aláírtunk egy szerződést, szintén nem ok a kifosztásunkra.

Aki nem támadja meg – és jól láthatóan a többség ezt teszi – a kölcsönszerződését, az bizton számíthat arra, hogy vagy belemegy az adósrabszolgaságba – amiben az állam már benne is van - és letolják a torkán az uzsorát, avagy fizetési késedelembe esik. Felmondják a kölcsönszerződését, majd végrehajtóknak adják át a fedezetet, kényszerértékesítésre. A kényszerértékesítésnél a 75 %-os vagyonvesztés szinte garantált. Ennek mozgatórugója az, hogy a spekulánsok gyarapodni szeretnének, a végrehajtók szintúgy.  Sajnos éppen elegen vannak ahhoz, hogy ezt meg is tegyék és a törvény még védi is őket.

És ezt hagyja a hatalom és hagyja a nép is?
Igen. Mert a hatalom a pozíciói megőrzéséhez a bankoktól kapja a pénzt. Ki látta már a párttagok névsorát és a pártkasszákat? Vajon miért is nem lépett érdemben már eddig? Miért is üzente meg a miniszterelnök, hogy „megmentett minket” és további lépésekre már senki ne is számítson? Azért mert ő sem maga ura, és a Lokális Hatalmat a Globális Pénzhatalom és eszköze a bankrendszer addig engedte, ameddig, az „ország-kockázat” pórázán. Kik géppel szállnak felettünk, azoknak statisztika e táj. Nem jelent nekik gondot az, hogy 175 ezer családot például akár ki is lakoltathatnak, ha úgymond a piac úgy követeli, mert azt ugye nem lehet megengedni, hogy az adós ne fizessen. Hogy ez elharapózzon.

Bizony sorstársaim, a 175 ezer lakás a hazai 4,2 milliós lakásállománynak 4,16 %-a. Tudjátok mit jelent ez? Kisebb öt százaléknál. A Globális Pénzhatalom (is) ezt hibaszázalék alattinak tartja, azaz vállalható kockázatnak. Ők bátran vállalják annak kockázatát, hogy minket kilakoltassanak, azok akiknek ez érdekében áll közülünk.

El kell mondjak egy másik törvényszerűséget is. A mi népünk is vállalja annak a kockázatát,  ha  önmaga 5 %-a gallyra, avagy a lecsóba megy.  És ez még csak nem is „tizedelés”.

Nincs tehát, aki megmentsen minket. Magunkat kell kimenteni ebből a helyzetből. A kimenekülés útvonala pedig, nem az utcára vezet, hanem a bíróságokra.  

Kik is félnek és miért is a tömeges perektől?
Nyilván az ellenérdekű felek. A bankok, a spekulánsok, a végrehajtók és sajnos a politika is. Ezért is terel el minket oly szorgalmasan a mainstream média a perektől.
Mi miért is félnénk? Csak láncainkat veszíthetjük.