NAGY PÉNZ, NAGY FOCI, NAGY INDULATOK

Nekem is voltak kétségeim, mint szinte mindenkinek, amikor valami hangzatos és csiricsáré konferenciára jelentkezik be, ugyanakkor reménykedtem, hogy a ,,most jól megmondjuk nekik" és a,,kifordítjuk sarkaiból a hazai pénzvilágot" mentalitás között valahol félúton előremutató megoldásokkal leszünk gazdagabbak! Tévedés ne essék: a pénzügyi biztos által szervezett fórum neve jól lett megválasztva és sem buta hostesseken, sem kistányérokkal futkosó pincéreken nem kellett keresztül verekednem magam. Fura is lett volna, ha apró töltött káposztával és franciasalátával várnak! Eddig minden oké, némileg csak az alig félházas érdeklődés fájt!

     Minden előadót hallottunk már nyilatkozni a témában, így aki akkurátusan képzi magát, annak túl sok újdonsággal nem tudtak szolgálni, mások viszont, akik talán most teszik meg az első lépéseket a devizahitelezés ingoványos mocsarában, találhattak néhány biztosnak tűnő pontot a dágványon történő átvágáshoz. A hogyan tovább kérdésének mindenkit izgató továbbgondolásához azonban jó fogódzót adott.

 

                        

                                    EZ BIZONY NEM HITEL

 

       Róna Péter nem kerülgette a forró kását. A devizahitel egy hibás termék, mert nincs előre meghatározva a tőke összege, és nincs előre lefektetve az egyéb kötelezettségek pontos összege, és ha a magyar jogrendszer arra jut, hogy ez egy hiteltermék, akkor a világon egyedülálló álláspontot foglal el.

     A professzor szerint megoldás lehet az az irány, amerre a Kúria indult el: nem feszegetik, hogy ezek a konstrukciók hitelnek számítanak-e, inkább a "tisztességtelen" részeket kell rendbe rakni. Egy középutas megoldást javasolt: ki kell venni a szerződésekből a devizaalapú tételeket. Az adóst pedig a felvett összeg visszafizetésére kell kötelezni,  Róna Péter hangsúlyozta: a devizahiteleseknek a tőketartozás  jegybanki alapkamattal megemelt összegét kellene törleszteniük.

     Elveszett az állam, az igazságszolgáltatás, a bankok és a jogásztársadalom hitelessége, mert egy olyan problémával sújtották ezt a társadalmat, amelynek nem lett volna szabad megtörténnie. A másik három visegrádi ország illetékesei ennek a problémának a kialakulását leállították – zárta előadását a közgazdász.

       Bogár László sem adta alább. Az előadó szerint itthon a bankok olyan szuperkartellt alkotnak, amely most is zsarolási pozícióban van az állammal szemben, függetlenül a mindenkori kormány pártállásától. A bankok egy adott jelre 2008 októberében egyszer csak nem vettek magyar állampapírt- támasztja alá mondandóját. Ostorozza a kreált válságot kirobbantó globális pénzhatalmat, akik a mesterséges hisztériával 12 ezer milliárdot zsaroltak ki a kormányoktól.  Ezután másfél év szünet következett, ekkor pedig elkezdték mondani, hogy nagyon el vannak adósodva az államok, és újrakezdték az egészet. Néhány mondat bizonyosan egy régimódi marxista-leninista gazdasági szemináriumon is megállta volna a helyét. Tetszik vagy sem, ahogy múlik az idő, egyre kevésbé mosolygunk az ilyen kijelentéseken!

     KSH-t megszégyenítő fizetési adatokat is megtudhatunk Bogár Lászlótól. Ma a havi nettó 142 ezres átlagkereset pont annyit ér, mint 1978-ban (emlékeznek még? Visszatér a Szent Korona, Niki Lauda és Mario Kempes, Karol Wojtyla pápa lesz és tarol a BoneyM és az ABBA) a 3600 forintos átlagbér. Az alkalmazásban állók 90 %-a csak havi 108 ezret visz haza. Ebben az összegben egyszerűen nincsenek benne a lakhatás feltételei, ha boldogolulni akarsz vegyél fel hitelt - hangsúlyozza Bogár- ami végzetes veszélyt jelent a kispénzű tömegek számára.

      Az őrület diszkrét bájaként jellemzi azt a tendenciát, hogy a nehéz helyzetbe került adós terheit, pl a kamatok formájában még jobban megnövelik. Kooperatívabb magatartást kér a bankoktól, mielőtt egyfajta sporthasonlattal megidézi Puskás Öcsiék 6-3-as győzelmét. Némi gond, hogy itt a meccs másként áll, egyelőre 3-0-ra az ellenfél vezet! All right, Mr Wright!

 

 

                    HATÁROZOTTAN SEGÍTS NEKÜNK GYURI!

 

      Makkos Albert majd 20 perces szünet után folytatta. Lényegretörően kezdte: van-e deviza a hitel mögött? A Svájci Nemzeti Bank kimutatásai szerint biztosan nincs. A bankok erre mondják, hogy SWAP (devizabetét-csere ügylet, származtatott pénzügyi termék) ügylet áll a deviza fedezeteként, ez azonban Makkos adatai szerint költséges, akár 7 %-os díja is lehet, ami totál veszteségessé tenné a bankszektort. Vagyis érvelése szerint a svájci frankot a banki monopóliummal, azaz a pénzteremtő funkcióval állították elő. Idézi PSZÁF Károlyt (Bocsi, Szász!): a hitelfelvétel pillanatában a deviza csak egy elszámolási egység. Melyik törvényben van az előírva, hogy egy bank nem mehet tönkre csak egy ország adóshitelesei?- teszi fel a kérdést hangos tapsra késztetve a közönséget.

       Makkos Albert annyira lelkessé válik, hogy határozatokat is leszögez a Gólyavári terem hallgatóságának. Először is köszöni a kormánynak Doubravszky kinevezést, de második pontként hozzáteszi, ez csak akkor ér valamit, ha minden olyan jogosítványt megkap a mi Gyurink, amit minden más biztos is!

        Elhangzik (végre) az első konkrét jogi javaslat is. A végrehajtási törvény 23/C. és a 114. paragrafusok módosítása (adós kötelezettség elismerése nélkül nincs közjegyzői végrehajtási okirat, ez az Unióban már teljesen természetes, hoppá, 9 éve nincs átültetve a hazai joggyakorlatba!!!) A Polgári Perrendtartás 239/A § módosítása pedig a bizonyítási kényszer megfordítását jelentené a bankok esetében. Végül azt kéri, hoyg ezeket Doubravszky nyújtsa be a törvényhozásnak. Hogy erre mikor kerül sor, arra sajna nem kaptunk a nap folyamán választ, pedig ez  azért is  fontos volna, mert Makkos Albertet a tisztességtelen szerződési feltételek kapcsán meghallgatta az országgyűlés fogyasztóvédelmi bizottsága, de a képviselők enyhén szólva, nem tapsoltak a javaslatok hallatán!

 

 

                 A BANKOT PERELNI, NEM KELL, FÉLJETEK!

 

      Menjetek az anyátokba!” – kiabálja be az egyik devizahiteles a Bankszövetség jogtanácsosának, Imre Andrásnak, aki különösebben nem zavartatja magát a hallgatóság kitörései miatt, Doubravszky viszont annál inkább, nyilván nem szeretné, hogy üvöltözésbe fulladjon a konferencia. Az 1 millió jelzáloghitel szerződés 16%-a már 90 napon túli csúszásban van, ez 160 ezer embert (szerintem inkább családot, ami máris jóval nagyobb szám) jelent! Mentegetőzik: a világgazdasági válság kitörését és az árfolyamkilengéseket nem láthatták előre, különben is 2009 előtt nem talált olyan nyilvános közlést, amely a devizahitelézés hazai módját kárhoztatta volna (persze, hogy nem, mert a piaci folyamatoktól ekkor kezdtek eltérni a hazai banki alkalmazások!).

      A jogtanácsos ezután elővett egy közel 80 éves törvénytárt, amely a kötelmi jogban a devizahitellel is foglalkozik, hogy bizonyítsa e konstrukció ősi mivoltát! Úgy látszik, az nem zavarja, hogy a II. világháború óta volt némi politikai-társadalmi-fogyasztóvédelmi változás főként Európában, de némileg Magyarországon is!

     Ezután nem bizonyított, de a hiteleseket dühítő mondatok következnek: A bank csak a betétesek pénzét helyezi ki, nincs pénzteremtési opció. A banki devizaforrások minden esetben rendelkezésre álltak fedezetként. (,,Ha mindenki beordibál, akkor abba is hagyhatjuk!” – csitítja a devizahiteleseket Doubravszky.) Ja és milyen jó az ügyfélnek, hogy nem kell havonta devizaváltóhoz szaladgálnia, hiszen ott is megvágnák a vételi-eladási különbözettel, megteszi ezt inkább a bank tényleges (mily kedves!) szolgáltatást nyújtva.Imre András szerint semmi baj nem lenne a devizahitelekkel, ha emelkedtek volna a reálbérek és lenne gazdasági növekedés. (Itt én is csodálkozom, hogy nem repül egy székláb vagy legalább egy aktatáska tele hitelszerződésekkel, mert azért a hülye is látja, hogy kétszeresére, sőt háromszorosára nőtt törlesztőket nem lehet reálbér növekedésből kisakkozni!)

         A végén még jól megfenyeget mindenkit, az eddigi perek többsége már első fokon véget ért, mert a bírók átlátják a mögöttes gazdasági folyamatokat, a jogszabályokról nem is beszélve! (Itt hozzátenném, hogy az OTP elleni egyik perben bő másfél év alatt már a negyedik bírót fogyasztják, tehát vagy a döntnökök nem értik vagy a bank fejt ki hathatós lobbierőt! -Lásd Szabó József {Hiteles Mozgalom} jan 30-i beszámolója! )

     Ha meg nyernénk, nem fogunk tudni fizetni, és mielőtt buta kis csírának gondolnám magam, mindenkit arra buzdít: gátra fel!

 

                     

                               INDULATOS KÉR(D)ÉSEK

 

     A délután már a puskapor felhasználásának jegyében telt. A Bankszövetség egyik fizetett embere ült le vitázni a hiteleseket képviselő egyik ügyvéddel. Nem sok tapsot kapott. Álljon csak itt egyetlen mondat, amely sokaknak adhat örömsugarat: ,,Állítom, hogy a devizahiteles szerződésekből nem tudjuk megmondani, hogy milyen kötelezettségeket vállaltunk mondjuk 2018-ra. Márpedig az adósnak tudnia kell, hogy a teljes futamidőre milyen kötelezettségeket vállalt. Ha az adós ezt nem tudja, az egy tisztességtelen szerződés”.

     Doubravszky György ezután megint szünetet szeretne, a hallgatóság viszont nem. Most ők kérdeznek, igaz, csak utólagos válaszokat tud  ígérni a biztos. A feszültség szinte kézzel tapintható.  Ki ne lenne ideges, ha 30-40 milliós tartozásokról lenne szó ! Bíróság, semmissé tétel, szinte ízekre szedik a bankszövetség jogászainak korábbi érveit. Egy hölgy megdöbbent mindenkit. 2011-ben 18 ezer levelet küldött szét a bankszektornak és a felügyeletnek, amiben jelezte, hogy itt valami nincs rendben. Tiltott alkuszi tevékenységért ötmillió forintra büntették. Most börtönnel fenyegetik. „Miről beszélünk? Bubor-libor szorozva a négyzetgyök alatt kettővel? Kifoszthatnak a vagyonomból, de én a gyerekeimet védem, és nem érdekel ez a szemét pénzvilág. Nem fizetek többet.” Ezt már egy nagydarab úr mondja, én nem szívesen idegesíteném fel.

 

 

                  HOL VANNAK AZOK A BANKI BETÉTESEK?

 

     Bemutatkoznak a civil szervezetek is. Sok hasznos infó hangzik el, gondolom a DÉSZ-t nem kell bemutatnom, Tilk László Géza vázolja fel a szervezet céljait, eredményeit. Szabó József, a Hiteles  Mozgalom egyik alapítója felhívja arra a figyelmet, hogy míg 2000-ben a magyar lakosság GDP arányos eladósodottsági mutatója 4 (!) százalék volt, 9 év múlva már 40 százalékon állt. Elmondta, hogy a parlament az ő kezdeményezésének is keresztbe tett. A devizaadósok bírósági perilleték mentességét kérték ,de a kormánypárti képviselők ezzel ellentétesen még nehezítettek is rajta!

    Barabás Gyula a szakmai tanácsadással foglalkozó Széchenyi Hitelszövetséget mutatta be. Neki sincsenek jó hírei, sajnos ma Magyarországon a kifosztás törvényes! Lehet bármelyik szövetséggel beszélgetni, de ide felelős kormányzati fellépés kell, mese nincs! Pikírten még visszalő a bankszövetség jogászának azon kijelentésére, miszerint csak a betétesek pénzét adták ki. Ha ez igaz, akkor most a nehézségek idején, hol vannak a betétesek, akik kérdőre vonják a bankokat a pénzüket illetően? Nagy taps!

    Végül V. Gy. műsorvezető némileg megtörten lép a pulpitushoz. Nem csoda, hiszen az OTP Faktoringnak köszönhetően kilakoltatás alatt áll, a levelet néhány napja a moratórium ellenére állították ki. ,,2000-ben kezdődött ez a játék, akkor engedélyezték az egyoldalú szerződésmódosításokat a hitelszerződéseknél. Itt váltás nem volt, csak cipőt cseréltek! "-foglalja össze a politikai pártok egyformaságára célozva.

 ,,Hiába vagyok ismert, engem is kicsinálnak. 500 ezer embernek kell az utcán lennie, azt azonnal hallani fogják a törvényhozásban" -zárja V.Gy.

 Most még ötszázan sem voltunk. Lehet gondolkodni, mert az ellentábor szerint a devizahiteles szervezetek között máris megindult a rivalizálás! Ami nekünk rossz, jó a bankoknak, márpedig a bőrünkön érezzük az hová vezet!